Galla Endre 1897. június 28-án Dunapentelén született. Édesapja a helyi elemi iskola igazgatója volt, édesanyja a pentelei Molnár család egyik leánya. Tanulmányait Dunapentelén, majd Kalocsán és Budapesten folytatta.
Nagybátyja, pentelei Molnár János festőművész már gimnazista korában felismerte benne a tehetséget, és ő vezette be a festészet műhelytitkaiba is. 1916-1923 között a Képzőművészeti Főiskolán rajztanári oklevelet szerzett, majd a Főiskola továbbképző művészeti szakán Csók István és Benkhardt Ágost tanítványa volt. Festészete a nagybányai hagyományokban gyökerezett, főleg tájképeket és portrékat festett.
Első nyilvános bemutatkozásakor, 1918-ban a Képzőművészeti Főiskola Ifjúsági Kiállításán mint tanárjelölt vett részt és a Cigánylány című képével a Képzőművészeti Társulat egyik díját nyerte el.
Művei 1924-től szerepeltek tárlatokon, a Műcsarnok állandó kiállítója volt. 1933-ban a rákospalotai Kaszinóban gyűjteményes kiállítást rendeztek festményeiből. Szintén Rákospalotán, 1936-ban Kocsis Andor szobrászművésszel rendezett közös kiállítása nagy sikert aratott.
1925-től gimnáziumi rajztanárként tanított és önképzőköröket vezetett, később szakfelügyelőként dolgozott 1962. évi nyugdíjazásáig. Több rajzpedagógiai tankönyvnek és tanári segédkönyvnek volt szerzője illetve társszerzője.
Tagja volt a Pedagógusok Szakszervezetének, amely 1960-ban elsőként őt tüntette ki a Székely Bertalan-emlékéremmel.
Családjával Újpesten élt és alkotott 1971. november 15-én bekövetkezett haláláig.
2017. szeptember 21-én - születésének 120. évfordulója alkalmából - szülővárosában, a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházban kiállítással emlékeztek meg munkásságáról.
